3. Szedres, avagy a Tökéletes Férfi megtalálása

szerző: Belső Olga

Még nem döntöttem el, hogy az idei tábori beszámolót milyen logika szerint írjam, workshopról workshopra, vagy monyóról monyóra, de ez végül is mindegy, mind a két rendszer alkalmas arra, hogy visszaadja a dolog lényegét.

Tehát, ez volt a harmadik szedresi foltvarró tábor, oppardon, scrapbook, csak hát ez nem mindenkinek volt világos, különösen a vendéglátónknak nem, a panzió vezetőjének, aki Gábor, és nagyon jó fej volt. Több szempontból is. Mivel ugyanezt az információt továbbította (ti. foltvarró szakkör) a minket fejedelmien ellátó szedresi cukrászmesternek is, aki a csokiszökőkutas dőzsölés alkalmával köszöntött verbálisan, hirtelen lebukott, mi pedig gyöngyözően kacagtunk, na jó, hörögve röhögtünk a bakin.

Gábor az összes résztvevőt lenyűgözte azzal az egyedülálló képességével, hogy férfi létére őszinte érdeklődést mutatott a művészetünk iránt, és asztalról asztalra vándorolt, mert nem hitt a szemének. Ezt az érdeklődést a kamuhírek világában forgó, ezért tudatos forráskritikával élő jelenlévők eleinte némi kétkedéssel fogadták, mert ilyen férfi egyszerűen nincs, de Gábor tényleg olyan jól irányzott kérdéseket tett fel mindenkinek, hogy csak két lehetőség maradt: 1.) egy feketeöves szélhámos, aki bármit el tud hitetni bárkivel, 2.) valóban elkezdte őt érdekelni a scrapbook, mi pedig lenyűgöztük őt. Én az utóbbira hajlok az örök optimista természetem okán. Gábort már-már tiszteletbeli taggá fogadtuk, szerintem hívjuk meg őt Tarjánba, esetleg szervezzük Szedresre a következő tábort is, de ez csak az én, NőiCsizma Design-nal nem egyeztetett magánvéleményem. Esetleg vegyen feleségül minket évente három napra. Ezt sem egyeztettem másokkal.

További érdekesség a tábori körülményekkel kapcsolatban, hogy a kaja kimondott javulást mutatott, legalább is idén egyetlen botrányosan rossz és ehetetlen fogást sem tettek elénk. Mondjuk ez ízlés dolga, nem lettem volna Árpád, a pincér helyében (miért nem tud mindenki ugyanazt enni, miért???), mert azért voltak igények: volt, aki húst nem evett, volt, aki meg pont a köretet, de sose. Zoric Ildi meg pont ketózisban volt, ami nem tudom, mit jelent, de mindig volt nála paradicsom. Szóval maradjunk abban, hogy az etetésünk is nehéz, de a Kovács-Filipecz Noémi helyzete meg különösen, aki az idei tábort, az összes kavarással együtt katonásan és egy panaszszó nélkül parádésan leszervezte, miután a Czencz Viki bedobta a törülközőt. Áldassék a neve. Mármint a Noémié.  

2 1

Erről az áldassékról jut eszembe, hogy tulajdonképpen alapítottunk egy új vallást is, Tamcsi a prófétája, mi pedig Sophie-val és Ildivel a csodák szemtanúi, egyben a tanítványok, de ezt nem részletezném, és még a nevét sem írnám le, viszont remekül szórakoztunk rajta. Ezúton kérek elnézést mindenkitől, akit zavartunk az ordítva röhögésünkkel, habár nem ígérem, hogy máskor nem fog előfordulni, ugyanis azért járunk táborba. Na jó, alkotni is.

Hát, megérkeztünk az alkotáshoz. A workshopok sorát a NőiCsizma Design fiatal, de tehetséges tagja, Sophie kezdte egy anyák napi oldallal, ami egyébként bármi más témában is elkészülhetett, ez azért elég praktikus. Részemről szeretem oldal lett, de hát én elfogult vagyok.

_MGL0650 _MGL0662 _MGL0664

_MGL0668_MGL0672 _MGL0752 _MGL0767 IMG_0357

IMG_0358

IMG_3674

3

Aztán szintén a NőiCsizma Design még fiatalabb, de annál tehetségesebb tagja, Tamcsi folytatta egy konkrét albummal, aminél álljunk meg, és időzzünk el egy kicsit, mert hát ez mégiscsak a NCsD blogja, szóval.

Az van, hogy erre a táborra Tamcsi tényleg éjt nappallá téve készült, vágott, pakolt, tervezett, és végül tényleg egy olyan menő projektet hozott nekünk, amit csak imádni lehet. Szerintem ti is szerettétek, én mondjuk imádtam, mert a papírok színe és mintája pont ment a kiskertem aktuálisan nyíló virágaihoz, bár azt hiszem, most elkalandoztam. És még volt a szettben többek között címkeív is, ami szerencsére matrica volt, mert állandóan nyígok, hogy utálom körbevágni a dolgokat. Úgyhogy most ragaszthattam a címkéket alapkartonra, és vághattam körbe azokat, végül is így már egészen más a helyzet. A készletet tervezte: Királyfalvi Beus és Tihany Tamcsi, tapsoljuk meg őket. Körbevágásban egyébként bőven volt még részünk a tábor során, de mindent a maga idejében.

_MGL0693 _MGL0698 _MGL0704 _MGL0725 _MGL0753

A tábor további részében én ezekkel a projektekkel el is voltam, de azért odakukkantottam a többi workshopra is. Tök jók voltak. Gigivel képeslapokat lehetett készíteni, meg mutatott egy gépet is, amit én sajnos nem értettem, de erről tényleg én tehetek, elnézést, ha előre tudtam volna, hogy én leszek a krónikás, jobban odafigyeltem volna. A scrapboltos lányok hercig kis minialbumokat mutattak, ahogy láttam, hatalmas népszerűségnek örvendtek.

5

Erről jut eszembe, tudtátok-e, hogy a valódi vendéglátónk Fiáth Móni volt? Aki olvasta a nagy táblát az udvarház kapuján, láthatta, hogy a birtok utolsó tulajdonosa a Fiat (sic!) család volt. Úgyhogy erre rákérdeztem, és valóban, Móni nagyszüleitől kommunizálták el annak idején az objektumot, ahogy az annak idején szokás volt. Szerencsére nem ott laktak, ez „csak” egy vadászkúria volt, de nem tudom, átérzitek-e a dolog jelentőségét és szépségét, meg, a csodát, hogy miket hoz az élet?! Ezen még el fogok töprengeni hosszabban, tegyétek ezt ti is, ha akarjátok.

Aztán volt rozsdásítós-patinázós projekt Beedee-vel, ami megint csak nagyon kis jópofa-hercig volt, igaz, mintegy 38 óra alatt lehetett elkészíteni, de nem siettünk sehova.

6

IMG_0350 IMG_0352

Este pedig Flóra jött, és a nagy virágok, amiből meglepő módon elég jól sikerült kijönni, magam sem gondoltam volna, bár megelőzte a dolgot újabb 50 óra vagdosás. Merész projekt volt, de azt hiszem, minden szempontból kihoztuk belőle a maximumot.

8

IMG_0354 IMG_3672

A nap folyamán nyertünk egy puhababát is, a legifjabb Csizmalányt, Glóriát, akire nyugodtan rávethettük magunkat, és dögönyözhettük. Igazi scrappergyereke módjára egyébként szerintem idomítva van, ha meglátja, hogy fotózzák, bevágja a vigyort, hát megeszem. Egész nap a hangját sem hallottuk, nagyon cuki volt. Azt már csak mi tudjuk Edittel, hogy a kocsiba kifelé azért elszakadt nála a cérna, és kimutatta a foga fehérjét, vagyis azt pont nem, mert nincs neki egy sem, lényeg, hogy akkor már ordított, remélem, nem Pécsig. Mindegy, társaságban viselkedni már tud.

bd3095_af52f20487aa499e9542da97b19fc4a6~mv2 4

Mi volt még, mi volt még? Ó, hát az utolsó nap, de hát arra nem szeretek gondolni sem, mert közeledett a csúnya vég, a hazamenetel L. De azért előtte még megjött Virág, és Eszterrel együtt megtartották a csuda-rétegzős workshopjukat, aztán beteljesedett a sorsunk, szedtük a sátorfánkat, és hazajöttünk, fájdalom. Nem baj, itt vannak a szebbnél szebb alkotások, a következő találkozásig meg csak kibírjuk valahogy. Kénytelenek leszünk.

17880230_1557670944275609_5373042406912242328_o7

A cikkben szereplő fotókért hálás köszönet Tóth Monának , a csoportképért pedig Sztarenki Szilvinek.

A Sophie és Tamcsi workshopjához tartozó alkotócsomagok megvásárolhatóak ITT és ITT.

Tamcsi workshopja teljes egészében megtekinthető a scrapbookosok facebook csoportban ITT, Sophie workshopjához pedig hamarosan leírás lesz itt a blogon.

Még nem érkezett hózzászólás!

Hozzászólás most!