Az én Napsugaram

szerző: Csizmadia-Fáth Edit

Miriről akartam vászonképet készíteni, sokáig válogattam a fényképeit. Ez a fotó ragadott meg leginkább, ez mutatja meg legjobban, ki is Ő valójában.

Félénk, bizalmatlan, idegenek között nehezen oldódik. Ha nyafog, sírdogál, akkor tudom, csak egy módon nyugszik meg – ha ölbe veszem és magamhoz ölelem. Akkor viszont mintha egy szellő elfújná minden búját baját, felszabadultan nevet. És boldog. 🙂

Mikor kicsi volt, úgy tudtam legjobban jellemezni, hogy minden érzelmet szenvedéllyel él meg. Ha örül, ugrál örömében. Ha dühös, akkor csapkod és dobál mindent. Ha bánata van, sír kitartóan. Ha szeret, akkor bűbájos, kedves, gyengéd, féltő, óvó, gondoskodó. 🙂 Nagyon tud szeretni. És megbocsájtani. És engedni.
De kitartó is. Amint megtanult járni, soha többé nem használtuk a babakocsit. Vékonyka, de nagyon szívós. Ha valamit akar, képpes 100-szor elmondani, hogy "Légysziiiii". Nem adja fel.
Az oviban az egyik óvónő Napsugárnak nevezte el. Mert mindig mosolyog. Hányszor hallottam az öltözőben szülőktől, hogy Miri szenzációs, hogy mindig kacag. 🙂

Most volt a 6. szülinapja. 🙂

IMG_3742

IMG_3743

IMG_3744

IMG_3746

Ez egy minimál oldal. 🙂

Picit pacáztam, aztán átkötöttem egy sötétkék organza szalaggal a 6 cm magas keretre feszített vásznat. Olyan, mint egy ajándékcsomag. 🙂
Ráragasztottam a fotót, pár gyurma díszt és strasszokat.

Kihasználtam a keret magasságát, így az oldalára is került díszítés.

Szeretem.

Nagyon!

Még nem érkezett hózzászólás!

Hozzászólás most!