Shadow-box – doboz, csak nem úgy

szerző: Belső Olga

Jó játék a scrapbook, de a shadow-box készítés még annál is jobb. Nekem elhihetitek!

Amikor először a kezembe fogtam ezt az osztott fadobozkát, csak a korlátokat láttam benne. A sok falat meg keretet, csupa olyasmit, amibe az ember beleütközik, amitől a szárnyaló lelke a porba hullik. Kotlottam is rajta hetekig, hogy én most ezzel mit csináljak, de aztán nem volt mese, muszáj volt elkészíteni. Azt még nem mesélem el, hogy miért, de majd remélem, arra is sor kerül. Ha itt lesz az ideje.

Szóval az egyik délután nekiugrottam, hogy itt most shadow-box fog készülni, és mivel nem egészen ismerem a fafestés trükkjeit, elszúrni meg nem akartam a dobozomat, a fehér alapból kellett kiindulnom. Hát akkor legyen shabby chic! Az éleket jól megcsiszolgattam csiszolóvászonnal és körömreszelővel, hogy kissé kopottas hatást kapjon. Aztán kiválasztottam három szívmelengető fotót a cuki gyerekeimről. Eh, kit érdekel, hogy álló vagy fekvő képek, egyrészt a dobozt el lehet fordítani, másrészt meg nehogy már pont engem korlátozzanak ilyen falak, vagy micsodák! Ha akarom, hagymát eszem hagymával, ha meg ahhoz van kedvem, akkor álló képet teszek fekvő keretbe, na! És ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy nincsenek is korlátok meg keretek, mert át lehet őket hágni, meg ki lehet cselezni, és ha az sem segít, akkor figyelmen kívül lehet hagyni őket. Az osztásokat például nem is kell olyan komolyan venni, mert a fal alatt van kis rés, amin át lehet csúsztatni a háttérpapírt az egyik fakból a másikba. És ha már határok nincsenek is, mert nem veszünk róluk tudomást, akkor nézzük a lehetőségeket! A vízszintes osztásokat lehet polcnak használni, amire le tud hullani egy toll, vagy ráállíthatunk valamit, a falra pedig lehet kulcsot akasztani, vagy ami az eszünkbe jut, és aminek ott a helye.

És mivel a shadow-box mégis csak egy komoly dolog, nem csak papír és ragasztó, hanem rendes fa, meg időtálló, meg minden, úgy gondoltam, hogy ebben nyugodtan elhelyezhetek egy családi ereklyét is, a gyerekeim dédnagymamájának egyik brossát. Így legalább az is szem előtt lesz.

Végül pedig, hát az történt, hogy beleszerettem a kész műbe. Meggondoltam magam, mégsem adom oda ajándékba senkinek, hanem az én shabby kis konyhámat fogja díszíteni az idők végezetéig.

DSCF3302 DSCF3301 DSCF3300 DSCF3298 DSCF3299

Még nem érkezett hózzászólás!

Hozzászólás most!